Először a tengerben

Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ha a tenger mellett laknék, ne menjek úszni minden nap, vagy legalább minden héten többször - de valahogy elszaladt az idő, a hetek és a hónapok, és azt vettük észre, hogy legalább 8 hónapja nem láttuk azt a bizonyos fehér homokot. (Persze a búvárkodás most nem számÍt, az teljesen másféle program!:-) )

A kiszemelt helyszÍn, egyben az egyik kedvencünk: Isla JardÍn del Mar (http://www.youtube.com/watch?v=wT-DMdJBQfE), az ún. Gumasa beach egyik leghosszabb fehér parttal büszkélkedő strandja.

Mióta el akartunk már menni!! - megmutatni Malunak a vizet, kicsit pancsolni és a szó legklasszikusabb értelmében "strandolni" egyet! Mindig halogattuk, hogy majd a jövő héten, meg hogy most esni fog... de tegnap végre elszántuk magunkat és elindultunk. Nem is értettük utólag, mit kellett ezen ennyit rágódnunk. Gyönyörű volt minden, a vÍz, a napfény és persze Malu, aki az első vizes meglepetés után (kicsit hűvösebb volt, mint amit a kis kádjában megszokott) már úgy tűnt, egészen élvezi is a tengert!! :-))

Glan térsége, Gumasa beach, Isla JardÍn del Mar

Érkezés - a háttérben valaki már nagyon a vÍzben van :-)

"Mi van azzal a bottal? Eldobja valaki?"

Az ezerszer ismétlődő jelenet :-)

"Na, készen állunk?"

Bátor Tengeri Sünök

Kismackó a vÍzben!!:-)

Az első pár percben volt egy kis tiltakozás, pedig nekünk hihetetlenül melegnek tűnt a vÍz - hát a Malunak nem annyira, de lehet, hogy csak nagyon fel volt hevülve ő is. Azután amikor játszani kezdtünk, már kicsit pacsált, és időről-időre belefeledkezett a végtelen csillogás bámulásába. Azt hiszem, nagyon bele fog ebbe jönni.

Íme még néhány közös fotó:

Maki megunhatatlanul úszkált az eldobott botjai után, régen volt a vÍzben ő is, ezen a parton pedig még soha (még nem kaptunk eddig engedélyt itt a kutyázásra). Fáradhatatlan volt, láthatóan csodajól érezte magát, és rendkÍvül jól viselkedett - ezzel biztosÍtotta magának, hogy legközelebb is szÍvesen látott vendég lesz :-)

Otthon érezte magát rendesen...

"Mi lesz mááár?? Jöttök vagy nem?"

Iszonyú meleg volt, Malut csak 5-10 percre mertük kivinni a napra, kb. ezres fényvédős krémmel, de még a Makit is be kellett parancsolni az árnyékba egy idő után. 

A parton játszható babás játékok közül megemlÍteném a legnépszerűbbeket: homoktúrás és -evés, szárazlevélpiszkálás, botocskával csapkodás és felfújható labda eldobálása. Egy szó mint száz, még ma is találtam a gyerekruhákban homokot. És ez még csak a kezdet, nem??!

Folyt.köv. nemsokára, mert úgy érzem, ez a babás fürdőzés menni fog! Talán már kapnia kéne egy búvárszemüveget karácsonyra?? :-)

Szökés a babaszobából

Malu igencsak felpörgött az elmúlt 1-2 hétben, konkrétan egyik napról a másikra elkezdett mászni. Pár napja már szó szerint szökik is, amint nyitva van a szobaajtaja vagy a fürdőszoba, néhány boldog kurjantás után már csattog is a kis tenyerével a kinézett célpont felé. Már kisebb akadályokon is átküzdi magát, pl. párnán, küszöbön vagy a lábunkon :-) Állandóan résen vagyunk, nagyon rajta kell tartani a szemünket!!

Habtapi vandalizálása 1.

Habtapi vandalizálása 2.

A függöny leszaggatása előtti utolsó pillanat - még hátrapillant, hogy ellenőrizze, látjuk-e

Az alagút már meg sem kottyan :-)

Útközben egy kis kanálrágás...

Apára mászás

Fényjátékok

Dobálós huncutkodás

Szökés a folyosóra - gyorsan el kell kapni!!

Megvan az új pancsolómedence :-)

Lassan már felfelé is nézelődik...ajjaj mi lesz itt :-)

Az éjjeli fény felfedezése

Éjszakai merülés - a csend birodalma

Nem azért vállalkoztunk éjszakai merülésre, mert annyira bátrak lennénk, csakis azért, mert egy egészen kicsivel jobban vonzott bennünket a kaland, mint amennyire be voltunk csinálva tőle. De NAGYON be voltunk. 

Hogy megbántuk-e?? Már alig várjuk a következőt :-)

Először is azt kell tudni az éjszakai merülésről, hogy ez "kalandmerülésnek" számÍt, kvázi egyfajta továbbképzés is alapfokú búvárok számára. Nem árt, ha előtte átbeszéljük a vÍz alatti navigáció alapjait és kipróbálgatjuk a világÍtóeszközöket, illetve megegyezünk azokban a kéz- és egyéb jelzési módokban, melyeket ebben az esetben is biztonsággal tudunk használni - de más, különleges előképzettség nem kell hozzá.

A mélybe vezető út :-)

De miért is jó ez (nekünk)? Mi is sokszor feltettük a kérdést, higgyétek el. Az a tény, hogy az ember éjjel beússzon a töksötét tengerbe, amely fekete olajként nyaldossa azt a pár utolsó vaslépcsőt, ami még a "mi világunkhoz" tartozik, ráadásul alámerüljön ebbe a végtelenül misztikus és néma világba - elsőre nem a legfelemelőbb gondolatok, még akkor sem, ha minden idegszálunkat összerendezve kizárunk minden, eddig valaha látott cápás, óriáspolipos, tengeri kÍgyós, szörnyes és vÍzihullás moziélményt. 
Nos, még ezek után is marad valami. Egy kis borzongás az ismeretlentől, a félelem hogy nehogy egyedül maradjunk a sötétben, és az a furcsa érzés, hogy ki tudja milyen szempárok figyelnek majd a búvárlámpánk által bevilágÍtott (és be nem világÍtott) sziklahasadékokból. Ja, és persze a természetes vizekben elmaradhatatlan "hozzám ne érjen / nekem ne jöjjön valami" gondolat örök motoszkálása is ott van, azt hiszem közületek is sokan ismerik ezt - hát annyit elmondhatok, hogy ez az érzés az éjszakai tengert látva sem jobb. Sőt.

Vidám készülődés - és az a bizonyos zabszem

"Tényleg azt akarod mondani, hogy erre a kis vacakra leszek utalva ott lent?"

 

Néhány fotó a beöltözésről:

Minden kész, most már eléggé biztos, hogy megyünk! :-)

Akkor kezdtem megnyugodni, amikor a saját szememmel láttam, hogy a lámpáink fényereje egyáltalán nem is csekély, és viszonylag jól be tudjuk világÍtani a magunk körüli/előtti teret. Sőt, ahogy beleereszkedtünk a vÍzbe - ami nyugodt és mozdulatlan volt -, szinte kellemesnek éreztem a sötétséget, és valamilyen végtelenül békés érzés szállt meg. Attól kezdve csupán kÍváncsi voltam és izgultam, de a félelem elszállt.

Még azok a gyerekkori élményeim is eszembe jutottak, amikor valami ismerős ismerőse jóvoltából este zárás után is bent maradhattam a strandon, és egyik kivilágÍtott medencéből a másikba rohangáltam a sötétben (voltam vagy tÍzéves), és hogy mennyire élveztem akkor is - amit most is felismertem -, hogy a sötétség és a vÍz hangjai, hullámzása mennyire tökéletes nyugalmat tudnak kelteni bennem. 
Alámerültünk.

Ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk, érdekes módon mind jobban és otthonosabban éreztem magam, már nem is bántam a sötétséget. A lámpáink biztonságot adó fénye hol egymáshoz közelebb, hol távolabb pásztázta a mélybe omló sziklafalat, ahogy haladtunk. Gyönyörű volt minden. Ilyenkor is rengeteg a szÍn. Bár a nappali tarkabarka halacskák nagyrésze ilyenkor nem látható, helyettük vannak mindenféle más lények - kicsit furcsábbak, kicsit szörnyesebbek, kicsit még különlegesebbek. Láttunk gyönyörű kis rákokat, érintésre zöldesen világÍtó növényeket, csillogó planktonfelhőket, barátságtalan sziklahalakat, murénákat és még sok másféle teremtményt, ki tudja mik is voltak pontosan.
(Sajnos saját fényképek most nem készültek, ezért a biztosan beazonosÍtott fajok közül kikerestem pár képet a netről.)

Porcelánrákocska

Egy dÍszes tűzhal-fajta (oscillated lionfish)

Purple sea plume (nem tudom lefordÍtani, de világÍt!! gyönyörű:-) )

Sea pen (tengeri "toll") - hatalmas mezőket láttunk ezekből

Sziklahal (Scorpionfish) - veszélyes, harapós jószágok, nem kell piszkálni őket és kész

Óriáskagyló (fluted giant clam), érintésre zárul, de nyitott állapotban látszik a szépséges belső része

Egy szó mint száz, hihetetlen élmény volt. Egyáltalán nem történt semmi ijesztő, váratlan vagy veszélyes - minden nyugodt, mélyen békés és varázslatos volt, szinte pihentető. A tájékozódás nem jelentett gondot, és egymást is mindig szem előtt tartottuk. Több irányba is elkószáltunk a Fal mentén, különböző mélységekben nézelődtünk, nem volt semmi kapkodás vagy semmi sietség. Nagyjából 50 percet töltöttünk el lent, de most (is) hihetetlen hamar eltelt ez az idő. Ahogy felbukkantunk újra a már ismerős lépcsőknél, olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna. Ha becsukom a szemem és elcsendesÍtem magam, most is érzem ezt a nyugalmat. Csodálatos volt.
Csak hálát tudok adni ezekért az élményekért.