Palawan 1. - a világhírű földalatti folyó

Még közel sem értem a végére a decemberi kalandok elmesélésének, úgyhogy most folytatom is! Arra még biztos emlékeztek az utolsó decemberi bejegyzésből, hogy Zsani és Tamás látogattak el hozzánk, és volt szerencsénk újra találkozni a delfinekkel és a Subic-öböllel.

Néhány napot töltöttünk ott, majd visszaautóztunk Manilába, ahonnan rögtön repültünk is tovább Palawan szigetére, erről szeretnék most egy kis élménybeszámolót tartani.

Palawan a szigetcsoport nyugati szegélyén helyezkedik el, és a legzöldebb, "leg-dzsungelesebb" szigetnek számít. Magas hegyek, vízesések, barlangok, és persze gyönyörű strandok jellemzik, leghíresebb nevezetessége pedig a világ leghosszabbjaként ismert földalatti folyó, mely a Puerto Princesa Földalatti Folyó Nemzeti Park területén található, a fővárostól, Puerto Princesától kb. kétórányi autóútra. A nemzeti park és a folyó 1999 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.

Palawan szigete - az ország nyugati szegélye

December 8-án érkeztünk a szigetre, 4 éjszakát töltöttünk ott, és a fővárosban, Puerto Princesában szálltunk meg - a szállást csak ajánlani tudom, ha egyszer ide tévedtek, nagyon rendben volt minden, és sikerült egy kedvezményes csomagajánlatot is elcsípni (www.asturiashotel.ph). Majd még mutatok képeket róla. A város maga rögtön megragadta a figyelmünket, mert az eddig látott zsúfolt és poros példákhoz képest egyből hangulatos, rendezett és vendégszerető benyomást keltett. Az utolsó nap még egy kis városnézésre is sor került, nem bántuk meg. Na de kezdem az elején!

Érkezésünk másnapján rögtön a földalatti folyót vettük célba, szervezett formában, egy kis csoporttal együtt utazva. A kb. kétórás kisbuszos út során is tapasztaltuk már, hogy ahová érkeztünk, az azért erősen a "paradicsomi" kategória, mert ilyen hegyeket, öblöket, kalandfilmbe illő tájakat még sosem láttunk. Annyira gyönyörű és vadregényes volt minden, hogy azt sem tudtuk, merre kapjuk a fejünket.

Sziklák útközben, mesés a táj!

Kilátás a sziget másik oldalán, Nyugat felé

Az elmaradhatatlan rizsföldek nagyon-nagyon zöldje

Útközben megálltunk egy varázslatos helyen egy magányosan álló hegynél, melyet Ugong-szikla néven nyitottak meg a turisták számára. Az érdekessége, hogy a hegy tetejére a belső barlangrendszer járatain át lehet felmászni, ebben a legnehezebb részeken a barlangokban várakozó segítők kötelekkel és hevederekkel is segítenek. Már a felfelé haladás kacskaringós, kúszós-mászós-kapaszkodós útja is nagyon izgalmas, arról nem is beszélve, hogy ez kimondottan egyirányú út: a sziklahegy tetejéről ugyanis nem ösvény, hanem zipline kötélpálya vezet lefelé, két különböző útvonalon (talán emlékeztek, már próbáltunk ilyet Boholon pár hónapja, ott is vannak képek ebben a témában).

Az Ugong-szikla: csakis a hegy belsejében vezet út fölfelé

Zsani és én érkezéskor, a bejáratnál

Itt már sisakban a csapat, indulunk

Egy kis dzsungel-sétával indul a túra

Már a barlangi út és a hegyet keresztül-kasul átszelő ösvény is csodaszép, nem is beszélve a sziklaképződményekről, a cseppkövekről és a kilátásról. Úgy éreztem magam, mint egy felfedező, aki olyan helyen jár, ahol eddig csak kevesek, és ahol nemsokára lehet hogy senki nem fog - egy ilyen hely ugyanis nálunk már rég el lenne zárva nagyközönség elől, szerintem itt is ezt fogják tenni pár éven belül.

Itt már magasabban vagyunk, ki lehet látni a növényzetre és a Sas-sziklára

A szuperaranyos idegenvezető néni, aki lelkesen megmutogatott mindent

Még mindig fölfelé haladva

Az utolsó szakaszon egy kötelekkel biztosított, igen szűk részen kellett felmászni, itt már egyenként bebiztosítva és behevederezve, majd még egy-két sziklalyukon való átmászás és néhány falépcső következett, és fent is voltunk a tetején. És micsoda kilátás várt ránk! Körös-körül ZÖLD, hegyek és erdők, sziklafalak és az ősdzsungel, amerre csak a szem ellát. Gyönyörűséges volt! :-)

Ahogy írtam, lefelé kétféle kötélpálya vezetett, az egyiknél hason fekve csatoltak be ("Superman pálya"), a másiknál ülve. Mi anno még Boholon a hason fekvős, "repülős" módozatot próbáltuk, de ezt most már nem szerettem volna bevállalni a kicsi kis pocakom miatt :-), ezért a beülősön jöttünk le, élvezve a rizsföldek feletti lesiklást. Szuper élmény volt, ezt tényleg érdemes kipróbálni!!

Zsani izgul és örül egyszerre - ők Tamással a hason fekvős pályát választották

Ez a másik útvonal, lecsúszás a rizsföldek felett, ülő helyzetben

Egy kis pihenő érkezés után, vártuk a kisbuszt

Az Ugong-sziklát magunk mögött hagyva Sabang felé vettük az irányt, ami a földalatti folyóhoz legközelebb eső település - tulajdonképpen egy halászfalu, ami a barlanghoz vezető utaztatás kiépülése miatt egyre inkább fejlődik. Innen kishajók indulnak a barlang bejáratához közel eső öbölhöz, ami kb. 20 perces vízi utazást jelent. Tehát megebédeltünk Sabang-ban, majd a nemzeti parkba való hajózás során a tengerről is megcsodálhattuk a hegyeket, és a sziget nyugati oldalát. 

Apálykor érkeztünk a Sabang-i kikötőbe - innen indulnak a kishajók a barlanghoz

Egészen kiváló kis ebédet kaptunk Sabang-ban. Itt a Süni látható egy buko-t szivornyázva

Új barátunk az étteremben - miután már segítettünk megtölteni a pocakját :-)

Azután indulás!

Itt már a hajóban - igazán nagyon nagyon szép itt a tenger!

Kilátás a hegyekre

És ide jöttünk: az öböl a folyó torkolata mellett

A Földalatti folyó egyébként valóban egy folyó, tehát nem egy barlang, amiben tengervíz van, hanem a hegyekben eredő és a belsejükben összegyűlő édesvíz, ami a felszínre bukkanás (=a barlang bejárata) után 1-200 méterrel közvetlenül a tengerbe ömlik. A folyó 8,2 kilométeren hajózható, ebből kb. 1,5 kilométernyi út nyitott jelenleg a turisták számára. Ezt a szakaszt apró evezős hajókkal lehet bebarangolni, 6-8 fős csoportokban (+ 1 evezős idegenvezető). 

A folyó jelenleg ismert szakaszának térképe - az egyik tájékoztató a bejárathoz vezető erdei ösvényen

Ez már a folyó vize, mögöttem a barlang bejárata

Egy kicsit közelebbről...

Ez pedig picit odébb, ahol az édes- és sós víz találkozik, több helyen is megkóstoltam

Azért itt is el tudtunk volna tölteni egy kis időt, de indult a csónakunk a barlangba!

Miután az öbölből átsétáltunk a torkolathoz és kicsit körülnéztünk, összeállt a kis csapatunk az evezőssel, és elindult a kb. 40-50 perces földalatti vízi túra! Semmihez sem hasonlítható ez az élmény! Akinek volt szerencséje csónakázni a tapolcai tavasbarlangban (azt hiszem a változó vízállás miatt jelenleg már nemigen látogatható), az szorozza meg azt az élményét nagyon sokkal, és akkor talán a közelébe jutottunk annak a csodának és monumentális érzésnek, ami egy ilyen helyen elfogja az embert! A sötét, a csönd, a sziklatermek és a halkan suhanó csónak hangja, alattad a mindennél feketébb víz és az itt-ott meglepetés-szerűen kiálló sziklák... és közben a hegy gyomrában jársz, a Föld testében, egy olyan világban, ahol a legnagyobb jóindulattal is csak ideiglenes vendég vagy... Csodálatos és misztikus érzés!! :-)

Így kell elképzelni egy barlangi kirándulást - ez egy szembejövő csoport volt

Ezer képet lehetne mutatni a barlangi képződményekről, de olyan más amikor ott vagy!

A barlangi folyó és torkolata is sajátos élővilággal rendelkezik, csak itt található hal- és denevérfajokkal, és különleges növényzettel. Igazi elvarázsolt világ!

A túra végeztével nagyon furcsa érzés volt újra felbukkanni a napfényben, kicsit olyan volt, mint amikor meditáció után az ember kinyitja a szemét...

Visszasétáltunk az erdei ösvényen, óvakodva a mindenhol jelen lévő majmocskáktól, akik éppen egy másik csoportot fosztogattak. Rendkívül rutinosan lopták el a hátizsákok tartalmát, aztán a fákra visszaülve megették a szendvicseket és a vizespalackokat kiharapva némi vízhez is juttatták magukat. Igazán nem volt könnyű lerázni őket!

Itt a Süni éppen megmentette a hátizsákunkat - nem sokon múlott :-)

Még "a szeme sem áll jól"... igazi gazfickó ez is! :-)

A hajónkra várva megnéztük még az egyik erdei tisztáson pihenő komodói sárkányokat, alig hittünk a szemünknek, hogy ezek mit csinálnak itt, de csak napoztak... a helyiek elmondása szerint itt szoktak összegyűlni és pihenni, nem etetik őket, maguktól jönnek.

Ők pedig itt pihengetnek az erdőben

Hamarosan búcsút vettünk a nemzeti parktól és visszaindultunk Sabang-ba. Visszafelé egy hirtelen jött viharba keveredtünk a vízen, gyönyörű és félelmetes volt!! Egy pillanat alatt megváltozott a tenger és az ég színe, és szakadni kezdett az eső. De mire visszaértünk, az egészből csak a hegyek feletti pára és egy szivárvány maradt... :-)

Még egy pillantás az öbölre - ott vár már a hajónk

:-)

A kezdődő vihar a tengeren

Ezt még a kirándulás végére kaptuk :-)

Hát ennyi! Nagyon-nagyon tartalmas és gyönyörű napunk volt, természetesen hulla fáradtan érkeztünk vissza a szállodába, tele élményekkel és csodákkal teli szívvel! Ezt nem is lehet másképpen leírni!