2012. október 18., csütörtök

Bohol Bee Farm

Kicsit megkésve, de elétek tárom a Méhecskés Biofarmon tapasztaltakat, ugyanis ez volt a legelső szálláshely itt a szigeteken, amivel a legmesszebbmenőkig meg voltunk elégedve, valóban azt éreztük, hogy "szolgáltatnak", és bármikor szívesen elhoznám ide bármelyikőtöket!
Véletlenül bukkantam rá a neten amikor szálláshelyet kerestem (http://www.boholbeefarm.com/), mert nem volt nagy reklámja és nem jött fel az összes oldalon, de valahogy éreztem, hogy nagyon-nagyon jó lesz. És az is lett.

Maga a szálláshely gyönyörű, Panglao szigetén a tengerparti sziklákra van ráépülve, ezért bármerre mész, úgy tudsz vacsorázni, hogy melletted-alattad hullámzik a tenger, és ez még az ehhez szokottaknak is általában nagyon jó élmény. Az egész birodalom nagyon zöld, és kicsit labirintus-szerű, amit én imádok, tehát tele van a terület ligetekkel, kis ösvényekkel, épületcsoportokkal amik között lehet csalinkázni, minden sarokban termesztenek valami növényt vagy látsz valami ötletes dekorációt... szóval nagyon hamar kialakul az az érzés, hogy ez egy ékszerdoboz:-)

Számtalan ösvény, érdemes felfedezni a területet

Jacuzzik a háttérben, mögöttük a tenger :-)

Lent a parton a kis pihenő móló és itt lehet kikötni hajóval is

Sötétedik lent a parton


Sokféle szobájuk van, más-más elhelyezkedéssel, mérettel és előnyökkel, mi jobbat kaptunk végül mint amit eredetileg foglaltunk, és ez már kellemes meglepetés volt az elején.

A kert egy része

Jobbnál jobb kis kuckók pihenni :-)

Ez volt a kedvenc medencém :-)

Ez meg a Süni kedvenc zuhanyzója :-)

A Süni vacsorázni visz :-)


Minden, ami a szobákban, az étteremben vagy bárhol a területen megtalálható, helyben készült dekoráció, természetes anyagokból (nád, pálmák, fa, kókusz, stb.). Helyben foglalkoztatják azokat a kézműveseket, szövőasszonyokat, ácsokat, stb., akik a dekorációkat és egyéb szépségeket készítik, egy részüket a boltba, eladásra. Az egész ügy nagyon szervezett és jól ki van találva.

Dekorációkat készítő lányok a kézműves-műhelyben


A másik fő tartóoszlop az étterem, ami már kinézetével tarolt nálam, másrészt organikus ételeket kínál, szintén a farmon termelt növényekből:
A lényeg, hogy ez egy biogazdaság, ahol helyben termelik az összes zöldséget és gyümölcsöt, amit felhasználnak, és ezekből készülnek az organikus finomságok, amik nemcsak a legeslegfinomabbak (amióta eljöttünk otthonról, ilyenekre vágytam!!!), de tényleg megbízhatóak a hozzávalók is. 

Akármerre mész, mindenhol termelnek valamilyen zöldséget vagy fűszernövényt


Olyan paradicsomlevest ettünk, de olyat, tele zöldségekkel és friss fűszerekkel, hogy még mindig érzem az ízét ha rágondolok, nem is beszélve a korianderlevesről, a bio kerti salátákról, a gyógynövényes-fokhagymás tésztáról és a többiekről. Isteni, komolyan mondom, bármeddig tudnám ezeket enni!!!:-))) 

A Paradicsomleves


Még a Süni reggeli rántottája is egészen más ízű, frissen szedett fűszernövényeket tartalmazó költemény volt, szedett is többször:-)

Sün-reggeli: saláta, rántotta és tárkonyos kenyér

Tele van a farm hangulatos kis helyekkel, mindegyik kicsit más, ezer képet lehetne mutatni róluk!


Helyben sütik a különbözú pékárukat is, például a legeslegfinomabb tárkonyos kenyeret, vagy a kukoricás cipót, vagy mindenféle muffinokat (sütőtökös, répás, csokis), egyszerűen leírhatatlan ízük van!
Házi készítésű cukormentes, organikus fagyijuk is van, elég sokféle, és kicsit szokatlan ízekben, de mindenképpen érdemes megkóstolni, nagyon jók. Mi pl. megkóstoltuk a paradicsomosat és a malunggay-osat (helyi zöldségféle), a fűszeres gyömbérfagyit és a csokisat, meg a mangófagyit, isteni volt mind.

Biofagyi-választék


Szóval az ételekről még akármeddig tudnék ódákat zengeni, a lényeg, hogy minden egyes falat, ami lement a torkomon, élmény volt, és mindvégig azt éreztem, hogy friss, egészséges, élő és zamatos dolgokat eszem, amik táplálják a testem, és a lelkemnek is komoly felüdülést jelentettek (már írtam korábban, hogy itt általában nem lehet minden sarkon egészséges ételeket beszerezni, még az éttermek sem ilyenek sajnos).

Egy boldog vacsora :-)


Ja, és még egy: literszámra ittuk a citromfű-dzsúzt, amit a friss citromfű szárából áztatással készítenek és mézzel édesítenek, hát ezt feltétlenül megkóstoltatnám mindenkivel!!!!!!! :-)

A Citromfű


Nem utolsó sorban, helyi bioboltot is üzemeltetnek a Méhecskék, ahol a számtalan féle organikus mézen kívül mindenféle kenyérrekenhető finomságok, pékáruk, zöldségchipsek, teák és biokávék, és - ami nagyon fontos - natúrkozmetikumok is megtalálhatók. Jól be is vásároltunk, mert eddig sehol máshol nem találtam ilyen kozmetikumokat, és mivel azóta ezeket használjuk, bátran beszámolhatok, hogy JÓK. A kedvencünk a citromfüves tusfürdő, de a hajápolási dolgok is szuperek.

Méz-kóstoló a boltban (itt mindent ki lehet próbálni vagy meg lehet kóstolni!) 


Nagyon nagy stábbal dolgoznak itt a farmon, mindenhol sárga pólós barna kis emberkéket láttunk szorgoskodni, vannak akik a gazdasággal és a növényekkel vannak elfoglalva, vannak akik az étteremmel vagy a turistákkal, de mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Ahogy láttuk, a csapat részét képezi számtalan kutyus és cica is, akik nagy boci-szemükkel  farkcsóválva jöttek-mentek a területen, vagy a hűvösebb helyeken szunyókáltak. Teljesen a "felszerelés" részei és nagyon barátságos közösségben élnek, és én úgy találtam, hogy még otthonosabb tőlük a légkör. :-)

Az egyik nagyon barátságos állatkával, reggeli közben :-)


Mindenkinek, aki a farmon megszáll, biztosítanak egy ingyenes Farm-túrát, ami kb. egyórás programot jelent, és közben egy kedves helyi sárgapólós elmagyarázza a tudnivalókat és körbevezet. 

Na ez vajon hová vezet? :-)


Fűszernövény-kvíz

Azért volt néhány nehéz feladvány :-)

Mindenből van utánpótlás


Fűszernövényeket lehet kóstolni és megtippelni hogy mi micsoda (az ismertek jól mentek, a helyiek kevésbé), meg lehet fogni a méhecskék kaptárjának részeit és megnézegetni őket, elmagyarázzák hogy milyen növényeket és hogyan termelnek, hogyan tartják távol a kártevő bogarakat vegyszerek nélkül, hogyan komposztálnak, meg mindent. Tényleg érdekes és megerősíti az emberben azt a gondolatot, hogy odafigyelve, egészséges dolgokat alkalmazva hosszútávon sokkal messzebbre lehet jutni. 

Na ki a főméhész?? :-)


Mindezeket látva egyértelmű, hogy az egész hely előtt még nagyon hosszú és szép út áll mint szálláshely, mint munkahely a helyiek számára, és mint turistalátványosság. Annyira teljes és szép ez így együtt, és annyira jó volt itt lenni, hogy bátran ajánlom mindenkinek, és remélem, hogy mi is gyakran vissza fogunk ide térni. :-)

Ha azt mondom, hogy nagyon boldogok vagyunk, és hogy szuper volt itt lenni, elhiszitek? :-)



2012. október 11., csütörtök

Bohol - Kirándulás 2.nap

A hétfői napunk (október 1.) szintén elég aktívra sikerült, ugyanis befizettünk egy egész napos hajózós - delfinnézős - szigetlátogatós programra, így reggel 5.30-kor már úton voltunk Baclayon kikötőjébe.

Éppen apály volt, ezért nem tudtak minket a Farmon felvenni, úgyhogy innen indultunk. Soha nem láttam még a hajnali tengert, legalábbis nemigen emlékszem hogy hasonló élményben lett volna részem ezelőtt. Gyönyörű volt. Néhányan bóklásztak a visszahúzódott tengerben a sekélyesben, rákokat keresgéltek... közben kelt fel a nap, csodás színeket produkálva a horizonton... olyan nyugodt és csöndes volt minden... csak a halászok voltak ébren rajtunk kívül.


Hajnali táj Baclayon kikötőjénél

Már az indulás is csodás volt, nagyon élveztük az utat. Pamilacan szigete felé vettük az irányt, melynek környéke köztudottan a helyi delfinek és bálnák játszótere. Sok helyi delfin- és cetfaj él itt állandó jelleggel (palackorrú delfin, Frazer-delfin, gömbölyűfejű delfin, Bryde bálna, ámbráscet), de december és május között további idelátogató fajtákat is meg szoktak figyelni.

Alaposan bejártuk a Pamilacan körüli vizeket, egész délelőtt a hajón voltunk, de sajnos nem láttuk őket, pedig tudtuk, éreztük hogy ott vannak!!! Ezt nem tudom elmondani, egyszerűen éreztük őket, mindenhol ott voltak, de a várva várt fizikai találkozás sajnos elmaradt. Általában majdnem minden alkalommal lehet őket látni, találkozni velük, nem tudom nekünk miért nem sikerült, de a táj, a hajózás, a szigetek jelentősen kárpótoltak minket, és hát lesz erre még alkalom!:-) Valamire még várnunk kell szerintem:-)


Azért be voltunk ám sózva hogy mit látunk majd... :-)
Itt még a reggeli fények :-)

Csak mi voltunk ketten egész nap :-), tekintve hogy egyrészt "holtszezon" van éppen, másrészt pedig kicsit szeles volt az idő, tudjátok ilyenkor itt még "tél" van, nagyok voltak a hullámok, meg minden, ez lehet hogy sokaknak elvette a kedvét, de nem nekünk! Délutánra egyébként tökéletesen megnyugodott a tenger, ami jót is tett, mert addigra már nem nagyon tudtuk hogy merre van az előre, és hogy hogyan kellene egyenesen állni a szilárd talajon:-)


Ebédre kikötöttünk Pamilacan-on, egy spanyol erőd romjai mellett egy 3 asztalból álló helyi kis "étteremnél", és ettünk rizst, salátát meg sült banánt. Na ez a hely tényleg olyan, mint amire az íróasztal mögül a legtöbben elvágyódunk, gyönyörű fehér homok, zöld gyep, kristálytiszta tenger, apró hajók és mindez egy távoli szigeten... csak néhány halászt láttunk, pár kósza barna kis gyereket, 2-3 kecskét meg kakasokat, és összesen 1 amerikai családot. 

:-)


Ez volt a hajónk, itt már kikötöttünk Pamilacan szigetén
Nem bírtuk sokáig... :-)
Ennyi maradt a spanyol erődből, belül tyúkok élnek igen békés közösségben :-)
Hát persze hogy játszottunk is :-)
Ez itt a Paradicsom! 
Itt a leggyönyörűbb a víz, soha nem láttam még ilyet, egy álom! :-)
Ők képviselik a helyi népesség kb. 25%-át :-)
És mégegyszer az erőd :-)

Pamilacan után egy 2 órás hajózás következett Balicasag szigetére, amely a környék, és a Fülöp-szigetek egyik leghíresebb búvárhelye, de aki egyelőre csak sznorizni tud, mint mi is, annak is felejthetetlen élmény.

Balicasag igen kicsi sziget, kb. háromnegyed óra alatt körbesétálható, a körülötte lévő korallerdők, tengeri sziklahasadékok, elsüllyedt roncsok és a minden eddiginél gazdagabb tengeri élővilág azonban komoly búvárcélponttá teszik. Csak a sziget egyik oldalán lehet hajóval lehorgonyozni vagy kikötni, a védett területekre nem engednek be motoros gépeket, ezért minket is átültettek egy nagyon apró kis csónakba, és egy helyi ember átevezett velünk a sziget egy másik részére, ahol becsobbantunk, és... olyan víz alatti világ tárult a szemünk elé, hogy az leírhatatlan!!!:-)))


Ilyen fentről...
... ez pedig a víz alatti világ :-)
Mivel itt csak bepattantunk a csónakba és a szemüvegen meg a pipán kívül mást nem vittünk magunkkal, saját képeket nem nagyon tudok mutatni, de a fentiek talán visszaadják hogy miről is van szó. Ha rákerestek a Google-n, még sok gyönyörűt láthattok a környező vizekről.
Tényleg olyan, mint egy trópusi akvárium! :-) Elvittük magunkkal az ebédről megmaradt rizst egy zacskóban, mert mondták hogy itt egyszerűen muszáj lesz a halakat etetni, úgyhogy mi ezzel szerelkeztünk fel, és meg kell hogy mondjam, egyáltalán nem voltak szégyenlősek! Úgy körbevettek minket, hogy a színes hal-felhőtől alig láttuk egymást, egyszerűen csodálatos volt! :-) A markomból csipkedték ki a rizst, és rengetegen voltak, de akárhogy is igyekeztem, egyhez sem tudtam hozzáérni, nagyon ügyesek voltak! :-)
Folyamatosan úsznunk kellett, mert azért itt van áramlás a sziget körül, és amint megálltunk, már vitt is minket a víz visszafelé.

Innen "időben" el kellett indulnunk, mert a tengeri medvéink szerint nagyon közeledett az apály, és még a Virgin Island -re is igyekeztünk, ott pedig egy bizonyos vízszint alatt már nem lehet átkelni a korallzátonyon.

Hát ez olyan volt, mint a filmeken, egyszercsak a sötétkék vízfelület smaragdzölddé változott alattunk, és máris egy sziklás-tengerifüves platón találtuk magunkat, a homokbuckák között csalinkázva. Elég ügyes hajóskapitányunk volt, ennek köszönhetően megközelítettük a Virgin Island-et, ami egy változó alakú homoksáv és egy komolyabb pálmafaligetet jelent mindössze, de nagyon szép. Mindig azt hittem hogy ilyen csak a filmeken van, de nem. Itt is van ilyen.

Ő volt az ügyes emberkénk :-)
Hát ennyi a sziget, a homoksávon jó nagyot lehet sétálni:-) ...
... meg mindenfélét játszani :-)
... meg aranyosan nézni:-)))

Ezek után már hazaindultunk, amúgy elég rendesen elfáradtunk, és nagyjából szét is hajókáztuk magunkat. 

Hazafelé, vége a napnak...

Egyenesen a Bee Farm-ra mentünk, ott a már közvetlenül a tengerparti kis mólóra tettek ki minket, és körülbelül már csak annyi erőnk volt, hogy megvacsorázzunk. 
Annyira megkeverte az egyensúlyunkat az egész napos tengeri utazgatás, hogy csak nagy nehezen támolyogtunk ide-oda az étterem és a szobánk között, nagyon vicces volt:-) Alig értünk haza, máris esni kezdett, ahogy előző nap is a szárazföldi túra után, szóval végig nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással!

... íme a Bee Farm, a partról, megérkeztünk:-)

És hogy mit tartogattak még nekünk a boholi napok, és miért is emlegetem folyton ezt a Méhecskés Farmot amiért odáig vagyok?! :-)
Na, a következő bejegyzésből megtudjátok!:-)))

2012. október 10., szerda

Bohol - Kirándulás 1.nap

Amint ígértem, folytatom a boholi eseményeket, kicsit bővebben. Az első teljes napunkon autót béreltünk és bejártuk a nagy sziget nevezetességeit, már amennyi belefért.

Bohol alapvetően hegyes-dombos, dzsungeles sziget, nagyon gazdag vegetációval és állatvilággal. Sok kisebb-nagyobb folyó indul a hegyek között, egy részük lejjebb már hajózható, amit a turizmus is remekül hasznosít. A hegyek között sok a vízesés, csodálatosak, de általában külön napi programot érdemes erre szentelni, mert nem esnek közel a látogatottabb turistalátványosságokhoz. A sziget körül nagyobb kiterjedésű mangrove-erdők is találhatók a folyótorkolatok közelében, ahová általában kajakos túrákat szoktak szervezni - sajnos ez most nekünk nem fért bele, de majd legközelebb. 
Amit még érdemes megjegyezni, hogy Boholon és Panglaón együtt több mint 1000 barlang található, ezek egy része a turisták számára is nyitott, látogatható.

Szerencsére a sofőrünk kicsit idegenvezetősködött is, mint itt a legtöbben akik valamilyen formában részt szeretnének venni az idegenforgalomban, ezért egész jó napi tervet raktunk össze, amibe jópár dolgot beleszerveztünk. 
A "Csoki-hegyekkel" kezdtünk, de már az odafelé úton is megálltunk itt-ott, például Baclayon-ban, ami a fővárostól (Tagbilaran) csak pár percnyire van, és itt található a Fülöp-szigetek legrégebbi temploma. 
Tudom hogy ez unalmasan hangzik, mert a legtöbbünknek az emlékezetében valószínűleg még megvan az osztálykirándulások jellegzetes "templom - múzeum - templom - namégegy templom" élménye, ezért nem e köré szoktuk szervezni a privát nyaralásainkat, de higgyétek el, hogy azért néhány ilyet érdemes megnézni. Nekünk például Gensan után (mely nem bővelkedik épített remekművekben) kimondottan jólesett templomot nézni. 


Ez Baclayon temploma, a legrégebbi az országban

Vasárnap lévén még éppen tartott a reggeli mise, és ahogy beóvakodtunk az oldalsó bejáraton, és hallottuk az embereket énekelni és a reggeli napfényt beragyogni a színes ablakokon keresztül, olyan gyönyörű és békés érzés árasztott el belül, hogy még a könnyem is kicsordult. Valahogy nem volt ott az az érzés, ami általában elfog a templomokban, hogy "szép, szép, de valahogy kellemetlenül érzem magam mert dohos és fura és biztos mindenki engem figyel", hanem ehelyett valami könnyed, levegős, boldog és szeretettel teli érzés volt ott lenni. Igazán nagyon jó volt:-)

Elfelejtettem, hogy Tagbilaranban megálltunk még a Vérszerződés emlékműnél is, ami azért érdekes, mert a helyiek számára ez jelképezi a szigeten honoló békés együttélést. Tényleg valahogy harmonikusabbnak tűnik itt az élet, és ezt, az egymás kölcsönös elfogadásán alapuló  szemléletet mutatja be a szobor. Anno a spanyol és helyi vezetők kötöttek itt vérszerződést, az örökké tartó Béke nevében. Ahogy láttuk és hallottuk, ez tényleg nagyon fontos a helyiek számára, és azóta is betartják, hogy nincs ellenségeskedés, a vallások és az emberek között sem (azért ez nagyon idilli, néha biztos összevesznek a szomszédok:-) ). 


A Vérszerződés emlékmű Tagbilaranban

És még egy helyen megálltunk, mielőtt bevettük volna magunkat a hegyek közé, ez pedig egy piton-farm volt, ahol a környék nagy büszkesége, "Prony" a piton él, rendkívül készséges transzvesztita gazdájával, egy kisebb állatsereglettel, és a havi 1x vacsorájául szolgáló 60 kilós malacokkal. Hát igen. Ehhez nehéz bármit is hozzátenni. :-)

És akkor jöjjenek a hegyek!:-) Már az odavezető út nagyon szép volt, átvezetett az ún. "Men-made Forest"-en, ami valójában egy telepített erdő, és amitől nagyon, de nagyon tetszett hogy olyan mintha Otthon lettünk volna!!!:-) Ahogy mentünk a szerpentineken, kidugtam a fejem az autóból, és csak szagoltam az erdei levegőt, és azt éreztem, hogy akár a Pilisben is lehetnénk, és olyan más és európai volt az erdő, a fák meg az aljnövényzet meg minden, nem is gondoltam hogy ilyen élmény lesz ilyet újra látni! Az itteni kókusz- vagy pálmaligetek annyira mások, ott mindig fülledt és párás a levegő, és más illatúak a fák, de ez itt olyan hűvös és otthoni volt, hát lehet hogy ez hiányzik nekem azért egy kicsit?:-)

Láttunk rizsföldeket, tanyákat és erdei házakat, és ismét feltűnt, hogy milyen tisztaság van itt. A Csokoládé-hegyekhez egy elég jó kilátópontot építettek az egyik domb tetején, amire valahányszáz lépcsőn lehet felmászni a parkolóból. Ha nem is látszik az összes (1268 db), de azért a kilátás csodás, és ez egy olyan hely ahol akár akarod akár nem, igazán turistának érezheted magad, mert MINDENKI itt van. :-)

Itt már a tetején vagyunk:-)

Azért egy kicsit elfáradtunk:-) Itt is jól látszanak a kúp alakú dombok

A hegyek egyébként azért kapták a csokoládé elnevezést, mert az év bizonyos szakában a rajtuk lévő növényzet színe barnára változik, és ilyenkor úgy néznek ki, mint a csokikúpok, vagy kis csokibonbonok. 
A domb tetején egyébként volt egy kívánság-kút és egy harang is, amit rendszeresen meg is szólaltattak azok, akik sikeresen felküzdötték magukat:-) 
Hát sokan tudjátok, hogy mi elég kirándulósok vagyunk és nem ijedünk meg ha kaptatni kell felfelé, de mindez 90% páratartalomban higgyétek el, egészen más. Kb. mint a bikram jóga:-)

A következő nagyobb programunk a Loboc folyó torkolata volt, ott akartunk ebédelni, és odafelé útba ejtettük a környék leghíresebb lepkekertjét (Simply Butterfly Conservation Centre, http://boholconservation.com/simplybutterflies/). Még soha nem voltunk ilyen helyen, tényleg nagyon érdekes volt. Körbevezettek minket és egy csomót meséltek a lepkékről, a fejlődésükről és az életmódjukról, a nyitott kertben pedig sétálhattunk közöttük és még a fejünkön is megtelepedtek.



A Süni egy hatalmas hernyóval:-)
Itt ül a hajamban -  és nem kicsi :-)


A végére szárnyakat is kaptunk:-)

A kert egy részét pihenős-relaxálós célra építették, itt hintaágyak, párnás-szőnyeges sarkok és rengeteg, de rengeteg növény vesz körül, gyönyörű! :-)

Mindezek után tehát Loboc-ba mentünk, ahol a folyón úszó éttermek egyikében ebédeltünk. Na ez sokkal jobban hangzik, mint ahogy a valóságban kinéz.
A folyó tényleg gyönyörű, és a kb. 1 órás program alatt felhajóznak veled a Tinoto-vízesésig, közben egy helyen megáll a hajó és a helyi folklór csapat énekel meg táncol, és hosszú bambuszrudakkal próbálják összecsapkodni az ugráló gyerekek bokáját (ez ismerős lehet, szokásos ügyességi tánc, szegények mire megtanulták...:-) ). 
Szóval nem unatkozol, és csodálatos a víz meg a dzsungel, de a kaja nem túl jó, az egész esemény lebonyolítása pedig igencsak futószalag-szerű. Amint megérkeztünk a folyóhoz, szinte rögtön elkezdtek minket kérdés nélkül ide-oda terelgetni, és mire levegőt vettünk, már egy hajón ültünk, a helyiek másztak rajtuk keresztül-kasul hogy odaférjenek az ételekhez, és két fazon már gitárral a kezében énekelt is a fülünkbe. Szóval rutin itt is van ha kell:-)
Ettől függetlenül nagyon élveztük az egészet, valószínűleg magunktól gyerekkórusba sem botlottunk volna csak úgy - nagyon ügyesek voltak:-) Hát nem ez volt a legjobb ebéd amit valaha ettünk, de nagyon éhesek voltunk:-)))


Így kell elképzelni: ezek az éttermek, több van, félóránként indulnak a vízesésig
Ki ez aki nagyon szép és elégedett miután jóllakott?:-)))
Ők a szórakoztatóipar helyi képviselői - amúgy elég jól csinálták:-)


Íme a bambuszösszecsapkodós rész - igényel némi koordinációs készséget

Basszus, a legjobbat majdnem elfelejtettem!!! Praktikussági okok miatt még ebéd előtt, de már a lepkék után elmentünk kipróbálni az ún. "Zipline"-t, itt Loboc-ban. Hogy ez micsoda?:-)

Ez egy fantasztikus dolog, hatalmas élmény!!!
Úgy kell elképzelni, hogy két hegycsúcs között ki van feszítve egy (vagy több) jó vastag drótkötél, alatta a völgy, és jelen esetben a Loboc folyó felsőbb szakasza. A vállalkozó szellemű turistát bekötik egy hevederbe a magasabban fekvő hegyen, amit csigákkal erősítenek a drótkötélhez, te kényelmesen belefekszel ebbe a szerkezetbe, ezután jól meglöknek, te pedig kilendülsz a szakadék fölé és átrepülsz a túloldalra (itt 520 m volt a távolság).
ÓÓÓRIÁSI SZUPER DOLOG!!! AZ ELSŐ IGAZI REPÜLÉS-ÉLMÉNYEM!!!:-)))))))
Ezt feltétlenül ki kell próbálni, nem szabad kihagyni!!!:-)
Odafelé együtt indultunk a Sünnel mert 2 kötél volt, visszafelé egyenként, mutatok néhány képet:


Itt indultunk a túloldalra:-)
Itt érkezem... fogalmam sem volt hogyan fogok megállni
A Süni visszafelé (már rutinos) :-)))

Amikor kilendülsz a szakadék fölé és megérzed hogy tényleg mennyire magasan vagy, és lent a folyó pataknak tűnik, és olyan mintha egyre csak gyorsulnál... hááát azért össze kellett szednünk magunkat hogy ne ordítsuk végig a dolgot, de visszafelé már kimondottan vártuk, már tudtuk mi következik és addigra már dolgozott az adrenalin is:-)

A túloldalhoz (nagyon gyorsan) közeledve egyébként elkezd azon tűnődni az ember, hogy vajon hogy fog megállni, és hogyan fog ebben segíteni az a két apró kis barna alak akik láthatóan már várnak a kötél mellett. De szinte hihetetlenül puhán és simán megfognak a gumis kötelek és már ki is szedtek a szerkezetből, úgyhogy aggodalomra végül nem volt semmi ok:-)

Az ilyen és hasonló drótkötélpályák igen népszerűek itt a szigeteken, úgyhogy van lehetőség kipróbálni, és ajánlom is mindenkinek, mert tényleg hatalmas élmény!!!:-)


Ebéd után Corella felé vettük az irányt, a Maki-rezervátum felé. Amint már írtam, a szigeten őshonos a világ legkisebb makifajtája, a "koboldmaki", amit helyi nyelven "tarsier"-nek hívnak. A felnőtt példány kb. 10-12 cm, a babák pedig 2-3 centisen jönnek a világra, 6 hónapos (!) vemhességi idő után. Az állatka egyszerűen ellenállhatatlanul aranyos, ennek köszönhetően sajnos nagy üzletet is jelent, ami a legtöbbször illegálisan kihelyezett ketrecekben és simogatókban nyilvánul meg. 

Aki ebben nem szeretne részt venni, annak meg kell látogatnia az egyetlen olyan rezervátumot, ahol a makik szabadon élnek, na ide indultunk mi is.

Ahogy kiszálltunk az autóból az erdő szélén, valami olyan döbbenetes csend vett körül bennünket, hogy először azt hittem, a fülemmel van valami baj. De nem. Egyszerűen csak megérkeztünk egy erdei paradicsomba, ahol rajtunk és a 3 fős személyzeten kívül senki nem volt, a makik pedig elég csendes kis jószágok.

Az egyik lány elkísért minket az erdő egyik részébe, ahol magas kőfallal körülvett (elég nagy) területen élnek a kis szőrösök. A fal nem miattuk van, ők ki-be járkálnak a fákon keresztül, de ide nem tudnak ragadozók (macskák pl.) bejönni. A területen keresztül-kasul futnak kisebb-nagyobb ösvények, zegzugos kis utacskák, amelyeken keresztül meg lehet keresni az állatkákat. Éjszakai állatok, nappal általában egy védettebb helyen pihennek, és soknak ismerik már a szokásait és a kedvenc helyeit, ezért a vezetővel nagyobb esély van megtalálni őket. Ők egyébként, ahogy a lány elmondta, minden reggel kijönnek amikor felkel a nap, és elkezdik keresgélni őket, és 2,5-3 óra alatt (!) nagyjából meg is találják az itt élő 10 példányt - ezután könnyebb megmutatni őket a látogatóknak. Minden reggel ugyanígy megkeresik őket. Ez egyébként egy "tű a szénakazalban" szerű játék, mert annyira apró kis lények, és annyira sok búvóhelyük van, hogy magamtól egyet sem találtam volna.


Ő volt az első akit láttunk:-)
Ő egy másik példány, szuper búvóhelyen:-)
A makik egyébként mindkét irányban 180 fokban el tudják fordítani a fejüket, amivel a helyiek állandóan viccelődnek meg utánozzák, és hatalmas ugrásokra is képesek, de ezt inkább éjszaka művelik, amikor táplálékot keresnek (rovarok, bogarak, gyümölcsök).

Szóval a maki-rezervátum maga volt a Nyugalom és Béke, még bármeddig el tudtam volna ott sétálgatni az erdei ösvényeken, de elindultunk vissza Panglaóra, mert még egy dolgot nagyon meg szerettem volna nézni, mégpedig a Hinagdanan-barlangot.


Ez az egyik leghíresebb, a nagyközönség számára nyitott barlang, és Panglao sziget északi részén található, nem messze a Bee Farm-tól, ezért ez volt az aznapi utolsó szervezett programunk.


Egy lépcsőn lehetett leereszkedni a barlangterembe, mely lassan kibővült, és egy gyönyörű terem tárult fel a szemünk előtt, benne egy félsósvízi kis lagúnával. A barlangi tó 3-4 méter mély, és kristálytiszta a vize, gyönyörű. Pár évvel ezelőtt engedélyezték, hogy a bátrabb látogatók úszhassanak a tóban, ami nagyon csábító is, de már elég fáradtak voltunk, és nem tengett túl bennünk a vállalkozó kedv, úgyhogy inkább csak nézelődtünk. Imádom a barlangokat, és egyszerűen kellett a barlang-élmény! Sajnos a mi képeink nem lettek a legjobbak, úgyhogy inkább kerestem egyet a neten, hogy lássátok milyen is a hely:



A Hinagdanan-barlang főterme

Szóval ennyi fért bele egy napba, sötétedésre vissza is értünk a Bee Farm-ra, ahol istenit vacsoráztunk:-)))
Annyi minden van itt, és olyan más, mint Mindanao! Jó érzés volt turistának lenni, szolgáltatásokat kapni és csak menni és befogadni az élményeket, csodálatos nap volt!:-)))