Kis lubickolás

Tegnap ismét ellátogattunk a Lemlunay Resort-ba, amit szerintem már dicsértem nektek korábban, nem érdemtelenül. Gondoltam felteszek néhány képet erről a tegnapi napról!

Kicsit korábban érkeztünk mint szoktunk, fél 10 felé, és még kisebb volt a víz, de már elkezdett emelkedni, hogy 12-kor tetőzzön. Utána kell néznem hogy az árapály-jelenség hogyan is működik pontosan, mert akárhogy számolgatok, mindig ér valami meglepetés :-)

Sokan voltak, de valószínűleg mindenki a medencénél meg a búvárközpontban tömörült, mert a "mi" partszakaszunkon nem volt senki. Ez a rész úgy néz ki, hogy egy lépcsőn lehet lemenni a tengerhez, ami kétfelé ágazik egy hatalmas szikla tetején, így két fő "bejárat" van a vízbe. Itt van szemben a kis sziget is pár száz méterre, amiről már meséltem, hogy bementünk rá a múltkor.

Na a lényeg, hogy a Maki annyira ismeri már a terepet, hogy teljesen önállóan jár-kel a lépcsőkön ide-oda, be az egyiken, ki a másikon - látszik hogy nagyon nagyképűen úgy érzi, hogy az övé az egész. Egész nap ide-oda úszkált, a sekélyben rákokra vadászott, bebújt kisebb barlangokba, befúrta magát a sziklák közötti csatornákba, stb. - először aggódva figyeltük, de annyira ügyesen és magabiztosan vadászgatott, hogy utána hagytuk. Végül is már annyi kiránduláson, vár-felderítésen, nyíltvízi úszkáláson átesett az elmúlt években... nagyon ügyesen mozog minden terepen:-)

Így kezdődött: amikor észrevették az első rákocskát felmenekülni a sziklára

És a vadász nekiindult...

...jobbnál jobb kis öblöket fedezett fel...

...az apukája követte...

...de ő csak úszott...

...amíg egy jó helyet nem talált az állatkák megfigyelésére :-)

...majdnem megvan!!...

Azután csak elkapták!! (mármint a vadász collie-t, mert szerencsére rákocskát nem fogtak) :-)

A Süni a háttérben a pici szigettel (középen)

Hát ez én vagyok :-)

meg ez is

Csak oda-odaköszönt néha :-)

Hát ezek meg kicsodák akik így hasonlítanak és rosszalkodnak??:-)

Sokat nézelődtünk a víz alatt szemüveggel, eddig itt a legcsodálatosabb a látvány!!:-) Most a szokásosnál is több halat láttunk, hatalmas rajokban, mindenféle színekben és változatban, hatalmas élmény!!:-) Láttunk tengeri kígyót/siklót is, és olyan halakat amik úgy néznek ki mint egy hosszú-hosszú bot, olyan csőrös csuka szerűek.

A rajokkal együtt lehet úszni egy darabig, figyelgetni őket... :-) Csodálatos ami a víz alatt van!!!:-) Már elhatároztam, hogy beszerzek egy víz alatti fényképezőgépet is:-)

Átúsztunk persze a szigetre is, mert azt nem lehetett kihagyni, a Makinak csak mutattam hogy merre ússzon, és elindult! Teljesen jól irányítható a vízben is, olyan mintha agilitiznénk, csak lassabban ér oda:-) Nagyon nagy bizalom van benne, bármit megcsinál de tényleg, és nagyon kitartóan úszik - ha berezel egy kicsit, akkor odajön, kicsit megtartom a vízben amíg ő nézelődik, és utána elrúgja magát és megyünk tovább:-) A Süni jött utánunk később a búvárszemüvegében, mert ő közben zsömlemaradékkal etette a halakat, és a szigetnél találkoztunk, azután vissza:-)

Sajnos ott "bent" nem tudtam képeket csinálni, mert az úszással voltam elfoglalva, de messziről így néz ki a hely:

Most úszni kellett mert még dagály volt

A végére jól elfáradt mindenki!

Annyira szuper ez a hely, imádjuk!!:-) És olyan nagyon közel van, tényleg nem nagy dolog az a 30-40 percnyi út, és ott a Csoda!! Mostanában kezdjük csak felfedezni, hogy hol élünk!!!:-)

Dobozok :-)

Anno elfelejtettem megírni, hogy milyen szépen és szerencsésen megérkeztek a még Magyarországon feladott dobozaink, igaz, hogy 2 hónap kellett hozzá:-)

2 db dobozt adtam fel a Postán, mert a többi szállítóval egyszerűen megfizethetetlen lett volna ez a szolgáltatás - ez június 1-jén volt, és itt Gensanban július 25-én kaptuk kézhez a küldeményeket. Olyan dolgokat pakoltunk bele ezekbe még otthon, amiket tudtuk, hogy nem fogunk bőröndben cipelni - néhány könyvet, képeket, dekortárgyakat, szóval a szívünknek kedves dolgokat - és nagyon vártuk már hogy ideérjenek. Tudtuk, hogy jelentősen hozzá fognak járulni ahhoz, hogy majd az új helyen otthon érezzük magunkat, és így is lett: a szobák megteltek a kedvenc dolgainkkal, képekkel, stb. és új, még otthonosabb érzés járta át a házat:-)

Rögtön nekiestünk...

...és jól szétpakoltunk:-)

És volt a csomagban még valami, amit nagyon vártunk, rögtön felszereltük a kertbe, és most mindenki abban himbálózik, amikor csak teheti:

A várva-várt függőágy

Valaki mindig mellénk szegődik - és nagyokat alszik itt:-)

Azt sem hallgathatom el, hogy az egyik dobozban érkezett a Süninek plusz két zakója, nekem meg a kedvenc mellényem és egy dzsekim... háát csak egymásra néztünk, és eltettük őket az alsó fiókba... egyetlen hasonló dologra sem volt még itt szükségünk:-)

Senkit, de tényleg senkit nem láttunk még zakót viselni, egyetlen egyszer láttunk egy esküvőt ahol öltönyben feszítettek, de csak a fotózás kedvéért bírták ki azt a 10 percet...:-)

Ja, és persze nemcsak nekünk érkeztek meglepetések - ismerős, otthoni szagú játékokat is találtunk a dobozokban, meglett a gazdájuk hamar:

"Hát persze hogy ez az enyém!"

Egyébként itt ragadom meg az alkalmat hogy elmondjam, hogy itt a Fülöp-szigeteken nincs olyan, hogy Posta mint intézmény, aki leveleket és csomagokat kezel és kézbesít és szolgáltatásai vannak.

Ezt először nem tudtam elképzelni hogy hogy lehet Posta nélkül meglenni, de ehelyett vannak szállítmányozó cégek és kézbesítő szolgáltatások, az egyik ilyen az ún. LBC, ami a legelterjedtebb. Mindenhol vannak feladóhelyeik, be kell menni és feladni amid van, boríték vagy csomag. Nem olyan egyszerű és nagyon drága, de ez van:-)

Mindenesetre azt megtanultam, hogy a filippínók nem nagyon leveleznek...

Mit esznek a filippínók?

HÚST. És még több húst. Meg rengeteg zöldséget is, de csak azért, hogy a HÚS ne érezze magát nagyon egyedül. És nagyon sok halat, rákot, kagylót és mindenféle tengeri herkentyűt, mert azt mondják, hogy ami a tengerből jön, az mind csak jó lehet.

És RIZST, mindig.

Egyikük nagyon örül

Szóval ha az ember vegetáriánus, nincs nagyon könnyű dolga itt: mindig résen kell lenni!! Ha megmondod hogy nem eszel húst, és halat sem, és vegetáriánus vagy, ezért legyenek kedvesek ennek megfelelően készíteni az ételt, természetesen gyönyörűen elkészítik - minimum egy kis baconnal (mert az ugye nem hús!?!) :-)

Így jártunk az első este Manilában az étteremben, és utána is néhányszor, amikor nem hangsúlyoztuk ki eléggé, hogy NO hús, NO hal, NO tengeriherkentyű, NO bacon, NO máj .... "tehát akkor esetleg csirkét szeretnénk?" :-)) 

Erről ennyit, a lényeg hogy jobb az óvatosság. 

Hát ezek az alapvető csemegék

Egyébként az alap ázsiai konyhát a spanyol, kínai és az utóbbi időben már amerikai jellegzetességek alakították jellegzetesen filippínóvá, és ezek a befolyások számtalan lehetőséget rejtenek magukban - mégis néha az az érzésem, hogy mindent ugyanúgy készítenek el.

Nagyon sokféle alapanyagot használnak, tényleg hatalmas a kínálat mind a zöldségek, gyümölcsök, magok, húsok, halak, gabonák tekintetében, az egyedüli hiányterület a tejtermékek csoportja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy míg a szupermarketben 3 soron keresztül csak zöldségek vannak és 1 sor csak tisztán mogyoróvaj (kb. 35 féle), addig az összes tejtermékük elfér egy fél polcon a hűtősarokban.

Van tej és sűrített tej, főzőtejszín (nagyon drága import), és kb. 2 féle ömlesztett sajt, és egyféle lapka sajt, és néha import Camembert (szintén horror áron). Hát ennyi - a tejből nem készítenek szinte semmit, ezért olyan zsíros tejeket lehet kapni (benne van még minden), hogy alig jön ki a dobozból. Szerencsére tejet amúgy sem nagyon iszunk, csak a Süni néha kávéba (igen még mindig kávézik pedig már régen nem kéne ugye?!!!:-) ).

Egy nagyon pozitív kivétel azonban, hogy nagyon-nagyon finom és friss tofut lehet kapni, az tényleg isteni!

Aki halakat eszik és szereti a tengeri finomságokat, az itt nagyon nagy bőségben fogja érezni magát. Az egész országban, de főleg itt Gensanban a legfőbb és legnépszerűbb dolog a tonhal, persze nem olcsó és nem mindenki tudja megengedni magának. Az éttermekben többféle részét készítik a halnak és többféle módon, mégis talán a legnépszerűbb a grillen sütött "tuna belly", azaz tonhal pocak (a Süni fordította:-) ), ami tényleg az egyik legjobb része és nagyon, nagyon friss. Szálkákra vagy egyéb zavaró tényezőkre egyáltalán nem kell gondolni.

Grillezett "tonhal pocak"

A rengetegféle kisebb és nagyobb rákot, egyéb halakat, kagylókat nem ismerem, de úgy látom hogy különböző ragukat készítenek belőlük zöldségekkel.

Valami nagyon fontosat azonban még el kell mondanom a halakról. Ez pedig a "dried fish", azaz a szárított hal, ami a legkülönfélébb fajtákban, színekben és méretekben kapható a piacon és a szupermarketekben, kimérve vagy csomagolva, akárhogy. Csak azért szólok, hogy ha ilyenbe botlik az ember, akkor bizony menekülni kell, mégpedig a SZAG miatt. Nemcsak szárazon rettenetes, hanem ezt fokozva a filippínók nagy élvezettel meg is főzik, az pedig elmondhatatlan hogy milyen illatot áraszt, legtöbbször kilométerekkel arrébb is. És imádják. Imádják, főzik, eszik, kínálgatják, ez csörgedezik a vérükben, néha esténként ezt lehet szagolni az egész kerületben, és mindez azt bizonyítja, hogy ez bizony elkerülhetetlenül az életük része:-)

Szárított hal - állandóan erre fáj a foguk :-)

Na hogy (számomra) kellemesebb témát is érintsek, térjünk át a RIZS kérdéskörére. A helyiek mindenhez rizst esznek, méghozzá a legkülönfélébbeket. Rengetegféle rizst lehet kapni, egy átlagos szupermarketben legalább 30 féle található, de a piacon talán még nagyobb a választék. Van fehér, barna, fekete, vörös, zöld, hosszúkás, kerek, féligkerek, összetapadós és pergős, és ezek mindenfajta keresztezései. Mi eddig 3-4 félét próbáltunk, nagyon finomak, nekem a vörös helyi rizs jön be eddig a legjobban, önállóan is nagyon jó íze van és szép:-)

Hát ez mind fehér...de közelebbről mind más és más

A "sinandomeng" a napi használatú kedvenc, de abból is többféle van:-)

A rizsen kívül tésztát is esznek, de a hagyományos tésztás ételekbe kizárólag az ún. "lomi"-t teszik, amit csomagoltan szárazon, vagy kifőzve kimérősen is meg lehet venni. Sokáig nem tudtam, mi az a furcsaság amit az emberek próbálnak zacskóba lapátolni a boltban...
Szerencsére nagyon jó olasz import spagettiket meg pennéket is lehet kapni, hogy azért ha már elegünk van a fokhagymából, rizsből és szójaszószból, a kedvenc olaszos ételeinket is el tudjuk készíteni!

Apropó fokhagyma: mindenben van, és SOK. Nyilván jól fertőtlenít, meg egészséges is, úgyhogy itt mindenki szereti, nálunk itthon is kilószámra fogy (és ez nem túlzás volt).

Az egyéb termények, zöldség-gyümölcs ügyében szuper a választék, szinte élvezet a szebbnél-szebb dolgokat válogatni és az ízeket próbálgatni. Amikor először megláttam egy szupermarket zöldség-gyümölcs osztályát, nagyon megörültem és azt éreztem hogy "na végre, nem lesz itt baj", de amikor közelebb mentem, úgy gondoltam, hogy azért mégiscsak lehet baj, mert nem volt sok minden amit kapásból felismertem volna.

Ez az ismerős (import) rész

Ez már izgalmasabb, de rizikósabb is... :-)

A gyümölcsök közül a legeslegistenibb a mangó, és most ne az otthon "499.-/db" kapható piros-zöld dologra gondoljatok, hanem sárga, lédús csodaszép gyümölcsökre, aminek kilója kb. 3 fabatkába kerül:-)
Nagyon fontos gyümölcs és egyben helyi ételízesítő az ún. calamansi, ami citrusféle, olyan mint a lime, csak még kisebb és még savanyúbb, de nagyon jó dzsúzokat lehet csinálni belőle:-)
Nálunk itthon még a fenti teraszon is terem, mindig vágytam egy citromfára, hát most valóra vált:-)

Nagyon-nagyon jó az ananász, a papaya, a banán (amiből szintén rengeteg típus van, enni és főzni is), a dinnye, a kókusz persze, ezeken kívül nekünk nagyon ízlik az ún. marang, a chico, a rambutan, a licsi, a sárkánygyümölcs, és még mennyi minden van amit nem is próbáltunk!! 

Piaci fotó: bal fent rambutan, a zöld a papaya, alattuk a chico

Kóstoltuk a hírhedt durian-t is, ami arról nevezetes, hogy dögszaga van és emellett nagyon finom. Hát a Süninek tényleg nagyon ízlett - én egy kicsit visszafogottabban voltam tőle boldog, de nem rossz, meg lehet enni. Egyébként vannak hatalmas, többkilós példányok is, egy társaság szinte jóllakik belőle, csak hát a szaga... messziről lehet érezni bárhol, ahol valaha durian megfordult, még órákkal később is.

Durian

Természetesen a helyiek ezt is imádják, és nemcsak frissen, hanem szárítva, őrölve, shake-be keverve, jégkrémként és lekvár formájában is fogyasztják.

Mi útban a kókuszfarmra vettünk néhány kisebb duriant - így megkezdik a tetejét hogy meg tudd pucolni később (kemény, szúrós a héja)

Ez a marang: sárgadinnye nagyságú, belül fokhagyma-alakú fürtök,  szerinem banános-citrusos ízű (na ezt imádom!)

A zöldségek közül nagyon népszerű a padlizsán, ami kicsit másképpen néz ki mint otthon, valamint a répa, uborka, krumpli, az édesburgonya, a fél méter hosszú ceruzabab, a paprika, paradicsom (sajnos szinte teljesen ízetlen), a káposzták, a hagymafélék, és az okra. A Sünit mindig az okrával fenyegetem, hogy okrapörköltet fog enni, mert elég fura íze van és az étteremben is mindig kipiszkálja a "Bicol Express"-ből (helyi kedvenc zöldséges étel amit hús nélkül szokott kérni, kókuszos-csípős zöldségek). Ezeken kívül sok - még csak félig felfedezett - zöldség is van, mint pl. az ampalaya, aminek a terményét és a levelét is eszik, de még nem mertem venni.

Zöldségek - bal alsó sarokban a helyi padlizsán, jobb szélén középtájon a sötétzöld az ampalaya

Sokféle gombát is fogyasztanak különféle változatokban, eddig egyikben sem csalódtunk, nagyon-nagyon finomak.

Szerencsére nagy kedvenc itt is a kukorica, amit sütnek-főznek, sok helyen a bevásárlóközpontokban is lehet találni és pálcikára tűzve eszegetni - ez is bizonyítja hogy itt mindig nyár van, mert a csöves kukorica ugye nyári étel, ami mindig a strandon a legfinomabb:-)

Éljen a kukorica!!! :-)

Egyébként mindezen bőség ellenére a filippínók nem esznek nagyon egészségesen, legalábbis a mi mércénk szerint. Főleg a jobb anyagi háttérrel rendelkezők nem, mert nekik van pénzük a helyi zöldségeken kívül mást is vásárolni. Szinte divatot jelent a rengeteg tartós élelmiszer, zacskós, szárított, granulált, kezelt étel. Rengeteg a dobozos, konzervált étel-ital, virulnak az üdítőital-gyártók és minden ami "menő" étel-ital. Fénykorát éli itt a McDonalds (ahol természetesen rizst is lehet kapni a szendvicsekhez) és a hozzá hasonló helyi láncok (Jollibee, Chowking, stb.), és természetesen a Dunkin' Donuts ami majdnem minden sarkon megtalálható (hát azért be kell vallanom hogy ebbe néha-néha mi is belekóstolunk).

Az egyik zarándokhely itt Gensan-ban

Viszont nagyon jó éttermeket is találtunk, ahol rendszeres vendégek vagyunk, és igazán csak jót tudok mondani róluk.
Az egyik ilyen a Royale Hotel étterme, ahol kifogástalan a környezet, az ételek, a kiszolgálás, és nagyon-nagyon finom vegetáriánus szusit szoktak nekem csinálni (persze külön kérésre), a Süninek pedig természetesen Bicol Express-t :-)

A Sün a kedvenc Bicol Express társaságában:-)

Ez meg az én finomságom:-)

Egy másik, általunk igen kedvelt hely a Shakey's pizzéria, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Még Olaszországban sem ettem ilyen finom és vékony tésztájú pizzát, mint itt. Egyszerűen annyira finom, hogy mindvégig azon bánkódik az ember hogy nem tud örökké ott lenni és csak enni és enni és élvezni az ízeket, szóval szuper hely, és nagyon jó minőségű alapanyagokból dolgoznak. Nagyon jó krumplijaik vannak mártogatós dipekkel, meg salátáik, IMÁDOM.

Boldogság a Shakey's -ben

És még ennyit fűznék ehhez hozzá:

:-)))

Szóval szerintem látszik, hogy elég jó dolgunk van, most már itthon is egyre bátrabban főzünk, ami 2 dolognak köszönhető: az egyik, hogy a kezdetekhez képest jelentősen feljavítottuk a konyhánk állapotát és most már kedve is van az embernek bemenni és alkotni ott valamit. A másik, hogy megtaláltuk a házvezetőnőnket, Judith-ot, aki elég ügyesen kezdi behozni a helyi ízeket (az azért ki van kötve hogy szárított halat nem hozhat be:-) ), persze mindent vegetáriánus formában. Jókat szoktunk együtt főzni, legalábbis alakul a dolog, eddig még mindent jóízűen meg tudtunk enni! :-)

Végezetül néhány helyi érdekességre szeretném felhívni a figyelmeteket, a helyi táplálkozással kapcsolatban.

Az egyik, hogy itt minden édesebb mint otthon. Sok cukrot használnak, és mindenbe tesznek, ha kell ha nem. Még a pékségben kapható sima zsömle ("pan de sal") is édes ízű mert cukros. Ha ezt valaki nem szeretné, akkor kétszer annyiért vehet cukor nélkülit ("french pan de sal").
Egy másik dolog, hogy az itteniek nagyon szeretnek olyan ételeket enni (jövés-menés közben bárhol), amik pálcikákra vannak szúrva. Szinte mindenhol, a bevásárlóközpontokban, az utcán, a parkolóban, a piacon stb. esznek ilyen-olyan pálcikás ételeket: kolbászkákat, halacskákat, gyümölcsöt. Megőrülnek a kolbászkákért.

Kolbászkák és társaik

No comment :-(

Ami még jobb, hogy inni is hasonló módon isznak - egy átlátszó műanyag zacskóban van az üdítő, a zacskó szája össze van kötve és kiáll belőle egy szívószál. 

Ez éppen kóla... :-)

Összefoglalva: 
Itt minden van, de tényleg minden, ám ezek közül nekünk igen kevés kell - a választék nagy része sokkal bevállalósabbaknak való:-)
Ettől függetlenül egész jól kezdjük megtalálni a számunkra érdekes, értékes dolgokat, a jó helyeket és a jó ételeket, és nem szeretném elkiabálni, de pont a napokban lesz 2 hónapja hogy itt vagyok, a Süninek meg már lassan három, és egyikünknek sem volt (és nem is lesz) semmi fizikai baja vagy betegsége.
Ezen felbuzdulva azért nem fogom elkezdeni a csapvizet inni, itt egyébként senki nem issza, de azért jó dolog, hogy az ételek-italok szempontjából is biztonságban érezhetjük magunkat! :-)

Kókusz minden mennyiségben

Még júliusi történés, de sikerült ellátogatnom a Sünivel egy kókuszfarmra, és szeretném nektek megmutatni, hogy hogy is mennek itt az ilyen dolgok.

Azt érdemes tudni, hogy a Fülöp-szigetek a világ második legnagyobb kókusz-termelő országa (eddig az első volt, de most Indonézia beelőzött). Csak magamból kiindulva, én a kókuszt eddig mint étkezési célokat betöltő finomságot ismertem (legelőször az első Bounty-reklám keltette fel a figyelmemet gyerekkoromban), de nem ez a nagy üzlet, ezért nem termelnének ennyit. A kókuszból nyert kókuszolaj a vegyipar és a kozmetikumok egyik nagyon fontos alapja, alkotóeleme, csak példaként írom, hogy a világ összes kozmetikumának kb. 50%-a kókuszolaj-alapú.

A Süninek röviden az a munkája, hogy összefogjon egy nemzetközi fejlesztő projektet, ami arról szól, hogy hogyan tudják a kókusztermelő farmerek javítani a megtermelt kókusz - majd kopra - majd kókuszolaj minőségét. 

Ez úgy megy, hogy vannak ültetvények (rengeteg, az egész sziget szinte!!), ezeken leszüretelik a kókuszdiókat, kettéhasítják őket, és kiszárítják őket (itt a hogyan-on van a hangsúly), majd kiszedik a belsejüket (ez a kiszárított olajos belső a "kopra"), és ebből préselik a kókuszolajat (a préselést már nem a farmerek csinálják, hanem ez nagy üzemekben folyik).

Szüret

A kókusz egyébként folyamatosan terem, ezért a szárítás és a kopra beszállítása is folyamatos. A gond az, hogy az emberek szegények, hamar akarnak pénzt a kopráért, ezért a szárítás szakaszában nagyon türelmetlenek, és vagy nincs rendesen kiszárítva a kopra amikor eladják , vagy extrém esetben begyújtják az egészet és barnán, összeégve adják tovább. Mindkét "módszer" rossz minőséget és mérgező anyagokat feltételez az anyagban, ami a vegyipari vállalatok és a kozmetikumok számára nyilván nem jó.

Tehát röviden az ittlétünk arról szól, hogy van egy program, ami szárítóberendezést ad a farmereknek + több hasznot kínál a jobb minőségért + lehetőségük van egészségbiztosítási rendszerbe is belépni a program által, és az ebben részt vevő partnereket, cégeket kell összefogni. Ezt csinálja a Süni - a helyi vezetőket koordinálja, akik a program egy-egy részét valósítják meg.

Hát ez egyszerűen hangzik, de az itteni emberek nem olyan hosszú távon gondolkodó típusok, és ezért nem egyértelmű nekik hogy ez miért jó és hogy később miért lesz jó, és minek is ha úgyis el tudják adni a barna összeégett koprát is?!

Na a lényeg hogy vége az ismeretterjesztő résznek, csak fel akartam vázolni hogy MI FÁN TEREM A KÓKUSZ, mert ezekről én például semmit nem tudtam azelőtt.

Én mindössze ennyit tudtam a kókuszról amikor idejöttem :-)

Néha - ahogy az elején kezdtem - el kell látogatni olyan farmokra, ahol már üzembe helyezték az új szárítóberendezést, ezeket a terepmunkákat a Süni nagyon szereti, és mi is a Makival mert ilyenkor lehet kicsit kirándulni:-)

Egy ilyen látogatásról szeretnék néhány képet mutatni nektek!

Hát ez a környezet, tiszta dzsungel, alul rohan a folyó, gyönyörű!

Kézzel nyitják fel a kókuszt egyenként, több ezer darabot egy szárítónyi adaghoz

Itt már be vannak pakolva a szárító tetejébe, alul egy kazánszerű dolgot gyújtanak be

A begyújtást figyelik, mindenki részt vesz

A Süni a kollégákkal, kókuszt majszolgatva

Azért ebéd is volt, itt ettünk először főtt banánt - isteni - és duriant (hát az egy külön történet) :-)

Volt kutyázás is... :-)

...Ezt a szép fekete-fehéret haza is hoztuk, szegény egyedül kóborolt a pálmák között :-)

Ez pedig a 'kabalaw', igen nagy becsben tartják (a Maki csak messziről merte nézni)

Egyszóval, a farmos kirándulás szuper dolog, pár kilométerre a várostól már teljesen vidéki a környezet, kint vagyunk a természetben, kedvesek a házigazdák, stb. 

Nagyon hívogatóak a hegyek, olyan érintetlen és nagyon zöld minden, hogy az embernek kedve lenne felkapni egy hátizsákot és csak barangolni egész nap... De azért inkább csak így csoportban tanácsos jönni, szigorúan terepjáróval, mert pl. idegenként egyedül eltévedni a kis hegyi utakon, helyi emberek nélkül, sehol sem jó ötlet, itt meg pláne nem.